匈牙利語

詞源

源自斯拉夫語族語言。對比塞爾維亞-克羅地亞語 , 捷克語 ,源自原始斯拉夫語 ← 拉丁語 ()[1]

發音

  • 國際音標(幫助)[ˈɛt͡sɛt]
  • 斷字:ecet
  • 韻部:-ɛt

名詞

(複數)

變格

變格 (詞幹:-e-,元音和諧律:前不圓唇)
單數 複數
主格
賓格
與格
工具格
因果格
轉移格
到格
樣格-形式
樣格-情態
內格
頂格
接格
入格
上下格
向格
出格
上格
奪格

派生詞

(不推薦使用|lang=參數)
複合詞
短語

參考資料

  1. ecet in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete(《詞源詞典:匈牙利語單詞和詞綴的起源》),布達佩斯:水墨出版社(Tinta Könyvkiadó),2006, ISBN 9637094016.  (參見其第二版。)

拓展閱讀

  • ecet , Bárczi, Géza, László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára [匈牙利語解釋詞典]. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. 5版, 1992: ISBN 9630535793
  • ecet in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.