匈牙利語

詞源

源自德語 ← 拉丁語 ← 古希臘語 (katastrophḗ, “傾覆”)。[1]

發音

  • 國際音標(幫助)：[ˈkɒtɒstroːfɒ]
  • 音頻：(檔案)
  • 斷字：ka‧taszt‧ró‧fa

名詞

(複數)

  1. 災難，災害

變格

變格 (詞幹：長/高元音，元音和諧律：後)
單數 複數
主格
賓格
與格
工具格
因果格
轉移格
到格
樣格-形式
樣格-情態 — —
內格
頂格
接格
入格
上下格
向格
出格
上格
奪格
katasztrófa 的所有格形
所有者 单数所有物 复数所有物
第一人称单数 katasztrófám katasztrófáim
第二人称单数 katasztrófád katasztrófáid
第三人称单数 katasztrófája katasztrófái
第一人称复数 katasztrófánk katasztrófáink
第二人称复数 katasztrófátok katasztrófáitok
第三人称复数 katasztrófájuk katasztrófáik

派生詞

參考資料

  1. ↑ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. ISBN 963 7094 20 2
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.