匈牙利語

kesztyű

詞源

源自 (“手”) +‎ (“放”, 的棄用現在分詞形)。[1]

發音

  • 國際音標(幫助)：[ˈkɛscyː]
  • 斷字：kesz‧tyű
  • 韻部：-cyː

名詞

(複數)

  1. 手套

變格

變格 (詞幹：長/高元音，元音和諧律：前圓唇)
單數 複數
主格
賓格
與格
工具格
因果格
轉移格
到格
樣格-形式
樣格-情態 — —
內格
頂格
接格
入格
上下格
向格
出格
上格
奪格
kesztyű 的所有格形
所有者 单数所有物 复数所有物
第一人称单数 kesztyűm kesztyűim
第二人称单数 kesztyűd kesztyűid
第三人称单数 kesztyűje kesztyűi
第一人称复数 kesztyűnk kesztyűink
第二人称复数 kesztyűtök kesztyűitek
第三人称复数 kesztyűjük kesztyűik

派生詞

複合詞
短語

參考資料

  1. ↑ kesztyű in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár ISBN 9639374121

拓展閱讀

  • kesztyű in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (匈牙利語解釋詞典). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.