匈牙利语

词源

源自德語 (“東方學”)。[1]含有後綴。

发音

  • 國際音標(幫助)：[ˈorijɛntɒlistikɒ]
  • 斷字：ori‧en‧ta‧lisz‧ti‧ka
  • 韻部：-kɒ

名词

  1. 東方學
    近義詞：

变格

變格 (詞幹：長/高元音，元音和諧律：後)
單數 複數
主格
賓格
與格
工具格
因果格
轉移格
到格
樣格-形式
樣格-情態 — —
內格
頂格
接格
入格
上下格
向格
出格
上格
奪格
orientalisztika 的所有格形
所有者 单数所有物 复数所有物
第一人称单数 orientalisztikám orientalisztikáim
第二人称单数 orientalisztikád orientalisztikáid
第三人称单数 orientalisztikája orientalisztikái
第一人称复数 orientalisztikánk orientalisztikáink
第二人称复数 orientalisztikátok orientalisztikáitok
第三人称复数 orientalisztikájuk orientalisztikáik

相关词汇

参考资料

  1. ↑ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. ISBN 963 7094 20 2
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.